A polivinil -klorid (PVC) az egyik leggyakrabban használt hőre lágyuló polimer a világon (csak néhány szélesen használt műanyag, például PET és PP mellett). Természetesen fehér és nagyon törékeny (a lágyítók hozzáadása előtt) műanyag. A PVC már hosszabb ideig volt, mint a legtöbb műanyag, amelyet először 1872 -ben szintetizáltak, és a BF Goodrich Company kereskedelmileg gyártotta az 1920 -as években. Összehasonlításképpen, sok más általános műanyagot először szintetizáltak, és csak az 1940 -es és 1950 -es években kereskedelemben életképessé váltak. A leggyakrabban az építőiparban használják, de jelzésekhez, egészségügyi alkalmazásokhoz és ruházat szálaként is használják.
A PVC -t két általános formában állítják elő, elsősorban merev vagy nem műanyag nélküli polimerként (RPVC vagy UPVC), másodszor pedig rugalmas műanyagként. A rugalmas, lágyított vagy szokásos PVC lágyabb és jobban alkalmazható a hajlításhoz, mint az UPVC, a lágyítók, például a ftalátok (pl. Diisononil -ftalát vagy DINP) hozzáadása miatt. A rugalmas PVC -t általában az építésben használják, mint az elektromos vezetékek szigetelése vagy az otthonok, kórházak, iskolák és más területek padlóján, ahol a steril környezet prioritás, és egyes esetekben a gumi helyettesítése.
A merev PVC -t az építkezés során csőként használják vízvezeték -szerelvényhez és az iparvágányhoz, amelyet általában az Egyesült Államok „vinil” kifejezése említ. A PVC csövet gyakran „ütemterv” utalja (pl. 40. ütemterv vagy 80. ütemterv). Az ütemtervek közötti fő különbségek között szerepelnek olyan dolgok, mint a falvastagság, a nyomás besorolása és a szín.
A PVC műanyag legfontosabb jellemzői között szerepel a viszonylag alacsony ár, a környezeti lebomlással szembeni ellenállás (valamint a vegyi anyagok és lúgok), a nagy keménység és a kiemelkedő szakítószilárdság a műanyag számára merev PVC esetén. Széles körben elérhető, általánosan használható és könnyen újrahasznosítható (a „3” gyanta azonosító kódja).
A postai idő: 2012. február-02-202.
